Történet

A tanonciskolák felállításáról Magyarországon az 1872.évi VIII. majd az 1884.évi XVII. ipartörvény rendelkezett .Az ipari tanonciskolák felállítását a törvény községi és városi önkormányzatok kötelességévé tette.1922.évi XII .törvény szabályozta újra a tanonciskolák működését. Ez kimondta, hogy minden olyan község, város, ahol a tanonciskolára kötelezettek száma eléri a 40- et köteles felállítani és fenntartani tanonciskolát. Kunszentmiklóson a fenti rendelkezések értelmében a XIX. század vége óta zajlott „tanoncképzés”. Községi Ipartestületünk 1884-ben alakult, 1895-ben adták át új székházát. Az iparos tanoncképzést az 1884-es törtvény alapján, községi felügyelő-bizottság irányítása alatt szervezték meg. A községi általános iskola épületében zajlottak a foglalkozások a két világháború közötti időszakban végig, hetente egy alkalommal délutánonként. Ekkor 15-20 fő járt tanonciskolába , csak fiúk, koedukáció nélkül. Állandó épület híján a létszám növekedésével 1945 után a Református Gimnázium régi épületében kaptak helyet a szakmunkástanulók, 1967-ig. Ekkor állandó épülethez jut településünkön a szakmunkásképző mai épületének főépületében.

Ez az épületegyüttes sem oktatási célok szem előtt tartásával épült: a főépületben egy magán mozi működött,ennek átalakítása és bővítése teremtette meg az egyre növekvő létszám
oktatásának feltételeit. Emellett a főépülettel egy udvarban elhelyezkedő egykori református internátus szolgáltatta a másik épületrészt. Az internátust a Református Gimnázium fiútanulóinak elhelyezésére építették. Az építkezést közadakozás előzte meg 1921-ben. Az épület 1924 szeptemberében nyitotta meg kapuit 23 bentlakó diákkal. Fiúkollégiumként , majd koedukált kollégiumként működött 2005.07.01-ig. Jelenleg 8 tanterem működik benne, kollégiumi feladatokat nem lát el .
A fennálló dokumentumok alapján 1950-tıl 607-es Számú Szakmunkásképző Intézet fiókiskolájaként működött iskolánk mint Helyi Ipari Iskola. 1969-től Szakmunkásképző Iskola, majd 1971-ben oktatásilag önálló intézményként állt fenn, 1972-től gazdaságilag is önállóvá vált. Virágzása is ekkor kezdődött: megkapta első nevét – 620.Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet – amelyet 1994-ben kiegészítettünk a ’szakközépiskola’ szóval és 1998-ban VIRÁGH GEDEON SZAKKÖZÉPISKOLA ÉS SZAKISKOLA névre cseréltünk. Ez természetesen nemcsak névváltozást, de tartalmi megújulást, új funkció teljesítését is jelentette.
Intézetünk igazgatói voltak
1972 – 1986 Hosszú Sándor
1986 – 1991 Mózes Ernõné
1991 – 1996 Turi Antal
1996 – 1998 Szappanos Albert
1998 – 2007 Toponáry András
2007 – 2018 Bernáth Judit
2018 – tól Csaba Tünde

Névadónk

Virágh Gedeon
(1825-1872)

A Virágh család Szõnyi Virág Mihály református prédikátor majd püspök révén került városunkba .Unokája Virág Pál fõbíró, kúriaépítõ. A református templom tornya is az õ fõbírósága idején készült.
Városunk történelmének egyik legfényesebben ragyogó csillaga Virágh Gedeon , aki 1825.május 11-én született Kunszentmiklóson. Apja Virágh Pál, anyja Cseh Zsuzsanna. Bölcsészetet végez, majd 1840-tõl hadfi. A szabadságharc híre Csehországban éri. Itt állomásozik a 12. (Nádor) huszárezreddel, ahol 1848. Július 5-tõl fõhadnagy. Azonnal a szabadságharc mellé áll és Hollán Hugó hadnaggyal valamint 153 katonával október 21-én megszökik a csehországi Luckából. Október 29-én megérkeznek és csatlakoznak a szabadságharchoz.
Körözést adnak ki ellene, amelynek végén a következõ sokatmondó szöveg áll:” a szökés gyanítható oka: hazaszeretet”. Maga szökésrõl csak ennyit mondott. ” én elõbb magyarnak születtem , s csak azután álltam be katonának.
Végigharcolja a szabadságharcot, Cinkotánál 1849.április 21-én megsebesül. A 14. (Lehel) ezred századosa, majd az 5. hadtest õrnagya és osztályparancsnoka Vécsey parancsnoksága alatt. Az 1849.július 14-i hegyesi ütközetben az õ vezetésével foglalják el a verbászi felsõ-hidat.
Világos után egy héttel 1849, augusztus 20-án teszi le a fegyvert Borosjenõnél, Rüdiger orosz tábornok elõtt.
Aradon áll haditörvényszék elé 1850.február 27-én, mint a per elsõrendû vádlottja. Fölségsértés, szökés, szökési bujtogatás a vád ellene. Kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélik. Haynau 1850. Március 14-én kegyelmet gyakorol és ” Virágh Gedeon 16 év várfogság vasban” a végsõ ítélet.
A családi vagyon összeírásakor kiderül, hogy azt 20 000 Ft-nál nagyobb összeg terheli, a Virágh család tönkrement.
Virágh Gedeon kilencévi fogság után szabadult, 1858. Június 2-án. A szabadságharc miatt elitéltek közül utolsóként.
Az 1860-as választásokon felajánlották neki a képviselõi mandátumot, de õ nem fogadta el. Helyette bátyja Dénes lett a képviselõ, aki 1848-ban Petõfi-ellenes magatartásával tûnt ki. Másik bátyja Pál lovas nemzetõrként, öccse Lajos pedig tüzér hadnagyként harcolt a szabadságért. Neki köszönhetjük, hogy megírta bátyja hõstetteit valamint szökésének történetét. A második világháború végéig megvolt kardkosarának darabja és aradi rablánca a következõ felirattal:”Virágh Gida elitéltetett 14. mártzius 1850.16 évi várfogságra”.
A kiegyezés után a pesti honvédegylet tagja, képviselõházi teremõr. Pesten halt meg 1872. Április 8-án. Neki állít emléket Sára Sándor a “80 huszár” címû filmjével.
A Fölszögi öreg temetõben van eltemetve két testvérével egy sírba. Sírja a Városi Panteon része, ápolását iskolánk növendékei végzik.