Nyers szöveg:

A SZÁNDÉKOSSÁG ÉS A GONDATLANSÁG

A büntetőjogban fontos kérdés, hogy az elkövető milyen módon viszonyult a cselekményéhez és annak következményeihez. Ugyanaz a bekövetkezett eredmény más büntetőjogi megítélés alá eshet attól függően, hogy az elkövető szándékosan vagy gondatlanul járt-e el. A szándékosság és a gondatlanság a bűnösség formái.

A Büntető Törvénykönyv, vagyis a Btk. szerint bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. A társadalomra veszélyes cselekmény olyan tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország társadalmi, gazdasági vagy állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.

Szándékosan követi el a bűncselekményt az, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy az ezekbe a következményekbe belenyugszik. A szándékosságnak két fő formája van: a tudatosan kívánt következményhez kapcsolódó szándékosság és az a helyzet, amikor az elkövető előre látja a lehetséges következményt, és annak bekövetkezésébe belenyugszik.

Ha valaki tudja, hogy cselekménye milyen következménnyel járhat, és kifejezetten azt akarja, hogy ez a következmény bekövetkezzen, akkor a következményhez való viszonya szándékos. Például egy személy azért üt meg valakit, mert sérülést akar okozni neki. Ebben az esetben a sérülés bekövetkezése az elkövető által kívánt következmény.

Más a helyzet akkor, ha az elkövető nem feltétlenül akarja a következményt, de előre látja annak lehetőségét, és ennek ellenére végrehajtja a cselekményt, a következmény bekövetkezésébe pedig belenyugszik. Ezt nevezzük eshetőleges szándékosságnak. Ilyenkor az elkövető tisztában van azzal, hogy a következmény bekövetkezhet, de ez nem tartja vissza a cselekményétől.

Gondatlanságból követi el a bűncselekményt az, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy a következményeket azért nem látja előre, mert elmulasztja a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést.

A gondatlanságnak ezért két alapvető formája van. Az egyik a tudatos gondatlanság. Ebben az esetben az elkövető előre látja, hogy a cselekményének káros következménye lehet, de könnyelműen bízik abban, hogy ez a következmény nem fog bekövetkezni. Például valaki nagy sebességgel vezet egy olyan útszakaszon, ahol ez veszélyes lehet, és tudja is, hogy balesetet okozhat, de abban bízik, hogy vele ez nem fog megtörténni.

A gondatlanság másik formája a hanyag gondatlanság. Ebben az esetben az elkövető nem látja előre cselekményének lehetséges következményét, pedig a tőle elvárható figyelem vagy körültekintés mellett ezt előre kellett volna látnia. Például valaki egy veszélyes helyzetben nem ellenőrzi megfelelően a környezetét, és emiatt olyan következmény következik be, amelyet kellő odafigyeléssel elkerülhetett volna.

A szándékosság és a gondatlanság közötti egyik legfontosabb különbség az, hogy az elkövető hogyan viszonyul a lehetséges következményhez. Szándékosság esetén az elkövető a következményt kívánja, vagy a következmény bekövetkezésébe belenyugszik. Tudatos gondatlanság esetén az elkövető ugyan előre látja a következmény lehetőségét, de bízik annak elmaradásában. Hanyag gondatlanság esetén pedig nem látja előre a következményt, mert nem tanúsította a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést.

A különbséget egyszerűen az alábbi kérdésekkel lehet megvizsgálni: Mit tudott az elkövető? Előre látta-e a következményt? Mit akart? Ha előre látta, kívánta-e a következményt, belenyugodott-e annak bekövetkezésébe, vagy bízott abban, hogy nem következik be? Ha pedig nem látta előre, előre kellett volna-e látnia a következményt a tőle elvárható figyelem és körültekintés mellett?

A szándékosság és a gondatlanság megkülönböztetése a büntetőjogi felelősség szempontjából fontos. Nem minden gondatlanul okozott káros eredmény jelent automatikusan bűncselekményt. A Btk. csak akkor rendeli büntetni a gondatlan elkövetést, ha az adott bűncselekmény esetében ezt külön lehetővé teszi.

A szándékosság és a gondatlanság tehát nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki „direkt” vagy „véletlenül” tett valamit. A döntő kérdés az, hogy az elkövető milyen tudattartalommal és milyen hozzáállással viszonyult a cselekményéhez és annak lehetséges következményeihez.

Tanulókártyák:

https://wordwall.net/hu/resource/118376635